Lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés...
Már mindenki ír blogot. Én még eddig nem törtem meg... Eddig...
Mivel Anyám blogjába csak regisztráltént tudok kommentet írni, ezért regisztráltam. És ha már regisztráltam...
Teszek egy próbát... Majd látjuk, hogy mennyire leszek lelkes.
Régen- még az internet előtti időkben (90-es évek eleje)- minden nap írtam naplót. Nagyon mozgalmas kamaszkorom és ifjúságom volt, akadt téma bőven... :-)
De így harmincon túl, már kicsit másként telnek a napjaim. December 30-án ünnepeltük az Urammal a 6.évfordulónkat, novemberben voltunk 3 éves házasok. Gyerekünk még nem született. De remélhetőleg hamarosan ez is össze fog jönni. Már elég régóta küszködünk a problémával... A P.C.O.S. nevezetű kórral próblálok szembeszállni. Nem olyan szörnyű, mint a neve, csak megnehezíti a megtermékenyülést. Az Uram hű társam a kálváriákban is. Nála jobb párt nem kaphattam volna... Kitartóan járja velem az orvosokat, kibírja a hisztijeimet, és mellettem áll. Nekem Ő a tökéletes PASI! Kivéve ha összeveszünk (ami nem ritkán fordul elő :-) ). Olyankor utálom. Persze akkor is szeretem, csak olyankor utálom is. De nálunk így kerek a világ. Kicsit hülyék vagyunk, de ez legalább nem fáj!
