Nem sok kedvem van már ehhez a blog-dologhoz. Annyira nyomasztanak a gondjaink és ugye a panaszáradatra senki sem kíváncsi, mindenkinek van elég baja.
Egy ideje azon gondolkodom, hogy a kamaszkori naplóimat gépre viszem, és nyilvánossá teszem. De persze ezt egy titkos helyen (ha tényleg megteszem), mert Anyukám teljesen kiakadna. Meg azt sem szeretném, hogy bárki, aki ismer, az elolvashassa. Túl bensőséges dolgok vannak benne. Egy kamaszlány lelkivilága... :-)
Pí, Te is szerepelsz a régi naplóimban! :-) Már biztos nem emlékszel az ismeretségünk kezdetére: Tiszaföldváron, rockfesztiválon, hajnalban. A kunszentiekkel lógtunk, és amikor aludni mentünk, akkor Te is ott voltál (azt hiszem valami nagy sörsátor volt ahol aludni akartunk). Mindenki dög fáradt volt, de nem hagytad aludni az embereket. Valami dinnyehéjat találtál és azzal dobáltál mindenkit. Meg ontottad a hülyeséget. Teljesen előttem van ez a kép. Annyira röhögtünk, hogy senki nem tudott aludni. Rég volt, szép volt! Ha belegondolok, hogy ez 16 éve történt... Pont fele ennyi idős voltam... :-/
Na, igyunk egy cinót! :-)))))))))
