Valamelyik nap érdekes dolog történt velem. Nem nagyon hiszek a véletlenekben. Tehát ez nem a véletlenek játéka volt! :-)
Hétfőn, amikor jöttünk haza munkából, akkor mondtam Kincsnek (nem gondoltam komolyan, csak fecsegtem), hogy nem megyünk-e be a szomszédékhoz (ők lesznek Belesék, mert iszonyatos mennyiségű kaját meg tudnak enni), és bejelentenénk: jöttünk vacsorázni, kérünk a finom kolbászotokból. Elnevetgéltünk rajta, hogy milyen képet vágnának. Bár elég jó viszonyban vagyunk, nem hiszem, hogy problémát csinálnának belőle.
Ahogy hazaértünk, pár perc múlva kopogtak. Jöttek Belesék, visszahozták a fényképezőnket. Leültünk beszélgetni és egyszercsak megkérdezték, hogy nem akarunk-e átmenni hozzájuk vacsorázni, csinálnak kolbászos szendvicseket.
Hirtelen nem is kapcsoltam (hazamentek elrendezni az állataikat, meg mi is megcsináltuk a dolgunkat), csak kb. fél óra múlva mondtam Kincsnek, hogy ez több mint érdekes... Bár a lottószámokat tudnám így megérezni, vagy bevonzani, vagy nem is tudom mi volt ez.
Aztán még a munkahelyen is volt egy hasonló szerdán: emlegettem az egyik üzleti partnerünket, hogy milyen régen volt. Ő egyébként péntekenként szokott jönni. Eltelt kb. 5 perc és belépett az ajtón. Alig bírtam ki röhögés nélkül. Főnökasszony azt kérdezte, hogy láttam-e jönni, azért emlegettem-e. De nem láttam, háttal ültem az ajtónak, csak eszembe jutott.
Ilyen jelentéktelen, hülye dolgokat egy csomószor megérzek, meg kimondok. Jó lenne tudni, hogy hogyan működik és a fontos dolgokra is átültetni.